Pinterest

2012. július 31., kedd

Shakira bemutatkozik

Már egy ideje itt lakik nálunk a szépséges Shakira baba, aki még nem kapott megfelelő ruhát magának, ezért csak egy egyrészes fürdőruciban mutatkozik be.
De ami késik, nem múlik,kap majd ruhát is. Addig bemutatom milyen ruhái vannak eredetileg. A több fotón a hasonló Lea fejformával készült babáim láthatóan, ez a típus a kedvencem.

2012. július 22., vasárnap

Mese a régi játékok szerelmeseinek

Tarcsai Szabó Tibor meséje Részlet a Segítség, megszöktünk! c. mesekönyvből Játékváros Dáridót kemény fából faragták, de a mocsár különös vidékét nehezen viselte. - Jó lesz innen mielőbb kikerülni - morogta. - Mindenütt csak víz meg sár meg kosz. - Mondtam nektek, hogy itt nem találtok egyetlen száraz helyet sem! - nevetett Mocsárka. Kacagása olyan volt, mintha hárfahúrok lágy zenéje zengett volna. Legalábbis Dáridónak úgy tűnt. - De még messze vagyunk a mocsár végétől! Előbb keresztül kell mennünk a Játékvároson! - Az meg mi a csuda? - Elhagyott játékok szomorú világa. Babák, autók, mackók, bábuk, házak, kisvasutak és minden, amivel a gyerekek játszanak. Bánatos hely. Oda kerülnek mindazok a játékok, amelyeket kidobtak, meguntak, elhajítottak, amelyek nem kellenek már senkinek. Pedig sok olyasmi van ott, ami még javítható vagy használható is lenne.. Csak hát el kellene juttatni azoknak a gyerekeknek, akik éppen egy ilyenre vágynak. - És miért nem viszi el őket senki? - Ugyan ki jönne el ide a világ végére? - nézett Mocsárka szomorú szemekkel Dáridóra, aki erre nem tudott mit mondani. Csak ment Mocsárka nyomában némán, valami érthetetlen bűntudattal. - Ott van! - torpant meg a leány. - A Játékváros kapuja. A távolban egy építőkockákból összerakott városka körvonalai látszottak. Gyermeki ügyetlenséggel felállított falak, házak, kémények, tornyok. Vidám, színes és megkapó látvány volt. Mégis volt benne valami szomorú. Dáridót legalábbis lehangolta, ahogy a kis várost reménytelenül körülfogta a végtelen mocsár piszkos, szürke karja. - Gyerünk! - szólt Mocsárka. - Essünk túl rajta. A Játékváros kapuja piros építőkockákból volt kirakva. Nem volt valami nagy építmény, éppen csak átfértek alatta. Amikor beléptek a város belsejébe, úgy érezték, mintha csak egy játékbolt kirakatába csöppentek volna. - Szervusztok! - köszönt rájuk egy apró, fényes szőrű plüssmackó. Nicsak, vette észre Dáridó, az egyik füle hiányzik szegénynek. - Mi járatban vagytok itt? - Csak nem azért jöttetek, hogy elvigyetek minket? - kérdezte felcsillanó szemmel egy töredezett, ütött-kopott hajas baba. - Én is itt vagyok, vigyetek engem is! - kiabált egy kis mozdony, és fürgén a lábuk elé gurult. - Szervusz Mocsárka! - dörmögött egy óriási rongymedve. Akkora volt, hogy tán át se fért volna a kapun. - De jó, hogy újra látunk! - Én is örülök nektek - mosolygott a lány. - Kedves vendégeket hoztam, ismerkedjetek meg velük! - Hahó! Isten hozott benneteket! - kiabáltak a játékok. Olyan gyülekezet támadt körülöttük, hogy alig fértek el egymástól. Reménykedő szemüket a jövevényekre függesztették, csak úgy áradt belőlük a megható bizakodás. Dáridó szomorúan nézegette őket. Hogyan is vihetnének el ennyi játékot? És kiket hagynának itt? Hiszen a többieknek megszakadna a szívük! - Nézz meg engem! - ágaskodott a kis mozdony. - Még sípolni is tudok! Csak meg kell húznod ezt a zsinórt itt a kéményem mellett! Dáridó lehajolt, és megrántotta a zsinórt. A kéményből rekedt sóhajtás szakadt ki, az is gyengén, elhalón. - Most már csak ennyit tudok - szomorkodott szégyenkezve a kis mozdony. - Akkor hallottad volna, amikor új voltam! Akkor még úgy fújtam, hogy hetedhét határon túl is meghallotta mindenki! De a kis gazdám annyit ráncigálta a sípomat, hogy végül elfogyott belőlem minden szusz. Utána már nem is voltam érdekes. Kihajított a szemétbe. - A kisvasút csöndesen pityergett, és hajdan volt szép hangját siratva arra gondolt, hogy talán már nem is kell többé soha senkinek. Dáridó megrendülten álldogált a játékok között. Mennyi szép és használható holmi! Eszébe jutott, hogy a szomszédjuk cserfes Boglárkája mennyire örülne, ha az övé lehetne egy ilyen csodálatos óriásmackó. Ahogy ezt a gondolatot forgatta a fejében, a mackó hirtelen eltűnt. Dáridó becsukta a szemét, majd kinyitotta újra, de az óriási rongymedvének akkor is csak a hűlt helyét látta. - Jaj, de jó! A maci gazdára talált! - ujjongtak a játékok. - Mi történt? - kérdezte meghökkenve Dáridó. - Biztosan gondoltál valakire, aki szeretné azt a mackót, ugye? - mosolygott Mocsárka. - Igen. - Ezért tűnt el. Az elhasznált, eldobott játékok csak úgy kerülhetnek ki innen, ha valaki új gazdát gondol ki nekik. - De hát ez nagyszerű! - ujjongott Dáridó. - Akkor segíthetünk a többieknek is! - Lázasan törni kezdte a fejét, hogy ki is vágyik még valamilyen játékra a faluból. Megvan! A sánta szabó kisfia! Pont olyan kisautó után áhítozott mindig, mint amilyen abban a poros garázsban álldogál! Ebben a pillanatban eltűnt a kisautó és a garázs. - Gyerünk Dáridó! - bíztatta izgatottan Mocsárka. - Találj még valakit! Biztosan ismersz még szegény gyerekeket! - Gondolj a boltos kislányára! - kiabált ki a hátizsákból Enderke. - Ő folyton csak egy hajas babáról beszél! Biztosan örülne neki! Tényleg, jutott eszébe Dáridónak, a hajas baba! S mikor odapillantott, a baba már nem is volt sehol. - Tovább, tovább! - zsongtak a játékok. - Keress még gazdát valakinek Dáridó! Dáridó azonban hiába törte a fejét, nem jutott eszébe senki és semmi. Hej, ha nem az ivóban ültem volna folyton, sóhajtott szégyenkezve, akkor biztosan többet tudnék a falu gyerekeiről! - És te, kezes bárány? - nézett rá reménykedve Mocsárka. - Te nem tudnál valakit találni? - Sajnos nem! - ingatta a fejét a bárány. - Sosem éltem igazi gyerekek között. A mi világunkban pedig más játékokkal játszanak, rájuk hiába is gondolnék. - Nem baj! - mondta kicsit letörten a kisvasút. - Azért az is nagyon jó, hogy legalább néhányunknak új gazdát találtatok! Köszönjük azok nevében is, akik már nincsenek itt! A kis társaság szomorúan búcsúzkodott. Igaz, nem jöttünk hiába, gondolta Dáridó, de milyen jó lett volna még többet tenni ezekért a szegény játékokért...

2012. július 20., péntek

Baba és játékmúzeum ajánló-Amerika 1.rész

Fotó innen kölcsönözve Úgy gondoltam indítok egy sorozatot az általam kedvelt babamúzeumokról, nem utolsó sorban azért hogy ötleteket gyűjtsek a városomban található játékmúzeum felvirágoztatására. Elsőre nem is igazán egy játékmúzeumot szeretnék nektek ajánlani, hanem Rose O'Neill, egy a század elején alkotó amerikai illusztrátor nő oldalát. Ő rajzolta meg 1909-ben Kewpie figuráját.
És íme egy eredeti biszkvitből készült Kewpie figura Rose O'Neill jelzéssel a hátán az ebay-ről! A babák gyártását 1912-ben kezdte meg a J. D. Kestner Co. cég Németországban biszkvitből és porcelánból 9 különféle méretben. Olyan népszerű és keresett volt, hogy egyszerre 24 gyárban gyártottak Kewpie babákat. Ehhez természetesen hozzájárult, hogy 1909-től kezdve sorozatokban jelentek meg a kis törénetek Rose tollából a Ladies’ Home Journal-ban. Kewpie egy 2 éves forma kisfiút formáz, amilyen Rose kis öccse volt kis korában, és akivel nagyon szeretett játszani.
Nagyon regényes élete volt, többször volt férjnél, és nagy sikereket ért el illusztrátorként abban a korban, amikor azt sem nézték jó szemmel, ha egy lány tanulni akart, nem hogy újságokban jelenik meg rajza! Életrajz leírás itt olvasható angolul, érdemes átrágni magad rajta, csak azért nem fordítom le, mert nem vagyok túl jó angolból.

2012. július 19., csütörtök

Amire vágyom...

Kedvenc elfoglaltságom, hogy babás oldalakat nézegetek, nem meglepő módon. Épp a párizsi babamúzeum honlapját nézegettem, amikor felfedeztem, hogy milyen szép spanyol babákat lehet náluk kapni. Emlékszem, mikor ott jártam annyira le voltam nyűgözve a babáktól, hogy még egyszer végig szeretem volna járni a kiállítást. Nagyon drágán lehet náluk könyveket kapni, és a babák is természetesen drágábbak, mint máshol, de azért vettem egy jó könyvet, amit a múzeum vezetőjének a fia írt, és azóta is a bababibliám: Samy Odin: Les poupée című könyve. Szóval a baba, amitől elájultam ma, ez a szép barna mosolygós kislány baba:

Giulia Fantasia a Muse cégtől.
A másik kedvencem Jeanne Poésiem,

már a neve is gyönyörű, nem?

Szeretem a spanyol babákat, mert karakteresek, nem átlagos az arcuk. Szóval ha Párizsban járok legközelebb, veszek egyet, majd valahogy összegyűjtöm rá a pénzt:-)

2012. július 15., vasárnap

Nancy és kisbabája mei tai-ban

A vörös hajú Famosa Nancy babának találtam egy kis babát, aki pont olyan méretű, mint egy újszülött. Varrtam is neki tegnap egy mei tai-t. Ugye milyen jó lett? Elől, és hátul is tudja hordani a kisbabáját és még a hátára is kötheti. Elől és hátul is tépőzárral záródik, így Lilinek is könnyű feltenni a babára. Nagyon tetszik nekem, bár én csak egy rövid ideig hordtam így Lilit, mikor kicsi volt. Sajnos nincs meg nekem Nancy fiú barátja, így egyelőre egyedülálló anyaként neveli a kislányát, ami rám azért nem jellemző. Mindenképpen keresni fogok neki egy férjet. Egyébként ő lenne a barátja:Lucas Fotó innen

2012. július 12., csütörtök

Egy kicsi néger baba

Ezt a helyes kis néger Famosa babát már elég régen vettem, de csak most került rá a sor, hogy bemutassam. A 3 csecsemő Famosa babámból ez a baba a legkisebb. Gyönyörű göndör haja van, fésülni sem kell. Sajnos nem sikerült rájönnöm, mikor készült és hol , pedig ezen a spanyol aukciós oldalon általában mindig megtalálom amit keresek.

2012. július 11., szerda

DDR Steffi barbie klón



Steffi festés előtt



Steffi festés után

Mindig is érdekelt, hogyan másolnak egy-egy felkapott babamárkát, még a maga idejében. Barbie klónokból van egy pár. A minap épp vettem egyet, igazán potom összegért(700Ft), és neki is álltam rögtön utánanézni mi a neve, és mikor készült. Hát egy DDR Steffi babát vettem. A volt Kelet Németországnak saját modell babája volt, ő volt Steffi. Méretre ugyanakkora volt, mint egy Barbie, ezért ugyanazokat a ruhákat tudta hordani. Ha jól megfigyeljük az arcát, nagyon hasonlított az első Barbiekra, vagy inkább Bild Lilire. Egyértelműen őt koppintották. A teste nem abból a kemény anyagból készült, mint lófarkas barbiek, hanem műanyagból. A haja ellenben nagyon sűrű, és szép. Volt köztük vörös, fekete, barna szőke hajú változat. Leginkább hosszú hajút készítettek belőle, de nekem épp egy bubifrizurás van. 1966-ban került a piacra, és nagy népszerűségnek örvendett. Mai piaci ára 30-40 euro között mozog, aszerint milyen minőségben maradt meg. Az enyémnek már eléggé lekopott a festék az arcáról, ezért átfestettem a sminkjét. Így sem tökéletes, de jobb annál, ami volt.



Itt van
egy szép válogatás Steffi babákból
Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...